Élek. Lélegzek, gondolkodok, érzek, hiszek, cselekszek. Talán ezek lényegében az élet alapkövei. Sokszor átfedésben vannak. Szép gondolat, de nem erről akartam írni. :) Mondhatnám, van, hogy azt sem tudom, hol áll a fejem. Vagy jobban mondva alig van olyan, amikor ezzel tisztában vagyok. Talán túlvállaltam magam. Pedig még a tanév rendesen be se indult, de már érzem a nyomást. Mint a cipőm, amit túlhordtam. XD Ha nem vigyázok lehet én sem bírom sokáig, és megszakadok. Azért remélem, hogy ez nem következi be, talán kicsit jobb anyagból pakoltak össze, mint egy cipőt. :) Még szerencse. Szóval 2 hete suli, lassan be kell adnom rajzokat, és jönnek a beszámolók, Zh-k. Persze a dm-es melónak sincs vége, amibe úgy belelendültem. Abba se hagyhatom. Nem is hagyják. Közben Avon tanácsadónak jelentkeztem, bár ez elvileg nem jár különösebb plusz energiával, és csak kevés idővel, azért ezt is csinálni kell, ha már neki kezdtem. Akkor ott van még az hogy HÖK-ösnek jelöltettem magam, és ha megszavaznak, még egy kisebb adag dolog, és felelősség zúdul rám. De hát erre vágyom. A társastáncról már kezdek lemondani, nem is időszűke miatt - mert amit szeretnénk, arra szánunk időt -, hanem pénz hiányában. Mindezek mellett bevásárolok, főzök!, mosok, takarítok, és egyéb ügyes bajos dolgokat intézek, és rohangálok a városban. Szóval ez lenne az élet. És persze kihagytam egy-két fontos dolgot. A család és a barátok. Azért rájuk is szánok időt, csak kár, hogy sokszor ütik egymást. Most hétvégén pl. nagyinál lesz falunapozás. Ott lesz az egész család, még Béláék is. Csak én nem. Én már pár hete tudom, hogy ezen a hétvégén programom lesz, az egyetem nyitó bulija. Ez önmagában nem is olyan fontos, de hogy kitomboljam magam, amíg még viszonylag van rá időm, és hogy nagyobb ismeretségre tegyek szert, ezek elég jó érvek arra, hogy fent maradjak Bp-en. Csak aztán ez is változott/ik valamilyen szinten. Lidi múlthéten felhívott, hogy találkozzunk, erre pedig ez a hétvége tűnt a legjobbnak.Aztán kicsit később Zsófi is bejelentkezett hozzám, mert neki meg a levelezősön most hétvégén lesz előadása. Ilyen alkalom, hogy mi hárman, az ex-szobatársak így összejöjjünk egy hétvégén, ritkán fordul elő az életben. Így ezt a programot már semmi pénzért nem mondanám le. Bár nem mondom, eszembe jutott, hogy mi lenne, ha szombaton valahogy leugranék nagyiékhoz. De valószínű kicsit sok lenne. Az időm meg kevés. De a következő hétvégét már otthon töltöm. Anyu és Apu 23. házassági évfordulója, és mama névnapja lesz. Meg hát 3 hét után igazán illenék. :) Azért hiányoznak ám. Csak ne lennének ilyen rövidek a napok. :I Mondjuk a napi 24 óra helyett lehetne 30óra. :) Ja és pasikról nem is beszéltem. Mert az nincs. Bár így belegondolva időm se lenne rá. Nem azt mondom, hogy kedvem nem lenne, mert olyan jó lenne csak úgy hozzábújni valakihez, akit szeretek, és aki viszont szeret. Csak érezni, hogy vagyunk egymásnak, a biztonságot, a törődést, a nyugalmat. Vágyom erre. Talán ha elég türelmes vagyok,... csak évek kérdése.... XD Engem legalábbis az utóbbi időben kerülnek a normális pasik, a nem normálisakat meg én kerülöm, vagy kerülném. XD No de lesz ez még így se!
Szóval tömören összefoglalva nem unatkozom. Erre esélyem sincs, amit azért be kell vallanom, valamilyen szinten élvezek is. Csak bírjam lelkesedéssel, meg szusszal. ;) Pörgök ezerrel. ÉLEK!!! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése