Az akarat ereje

Vasárnap reggel mindenféle előjel nélkül lázasan és torokfájással ébredtem. Nem terveztem be semmiféle betegeskedést, nem mintha bárki ilyet tenne. (bár volt rá példa, hogy inkább beteg lettem volna, mint hogy suliba menjek, de azok az idők elmúltak.) Most, hogy egyetemre járok, valahogy egyáltalán nem hiányzik, hogy beteg legyek, nem szívesen lógok ilyen indokkal. :D Amúgy is utálok otthon, tehetetlenül feküdni, és szenvedni, ami egy tisztességes beteg feladata lenne. XD A lényeg, hogy nekem még nagyon lázam se szokott lenni, max hőemelkedésem egy-egy betegség alatt. Most viszont rendesen belázasodtam. Vasárnap délután 39 fok főlé emelkedett testem hőemelkedése. Anyu segítségével nem sokáig maradt meg ez az állapotom. Én viszont nem otthon szerettem volna lázasan, betegen tölteni a vasárnap délutánomat, se pedig a hétfőmet. Tanulnom kellett volna a keddi, ill. szerdai vizsgáimra, valamint barátomat szerettem volna látni végre valahára. :) Így kitaláltam, és fejembe vettem, hogy meggyógyulok és hétfőn már pedig akkor is visszamegyek Pestre, és meglátogatom a szerelmemet, aki mellesleg szintén betegen feküdt otthon. Hétfőn reggel nagy bánatomra megint magas lázzal ébredtem. Megint egy kis segítséggel hamar lement a lázam. Tettem egy gyors látogatást a kedvenc doki nénimnél. Felírt valami hasznos csodabogyót. Dél körül már pakolásztam. Fél 2-kor indultam is Budapestre. Fél 5kor pedig megérkeztem Andrishoz. :) Enyhe hőemelkedésem még volt, de nem tartott sokáig. Kedden már a torkom is alig fájt. Lázam már semmi. Szinte teljesen meggyógyultam. Azt hiszem, ezt a gyors gyógyulási folyamatot az akaraterőmnek tudhatom be, ami akkor bennem volt. :) Nah jó kicsit talán Isten is besegített.... ;P Szóval, azt kell mondjam, hogy szinte mindenre képes az ember, csak akarni kell, nagyon. Ja és esetleg egy kis égi segítségkérés sem árt a cél elérésének felgyorsítása érdekében . :D